2014.04.12. 12:52
Konta László István: fák
Szüntelen hullanakKönnyei a fáknakKoronájuk csapásra meztelen
Bíbor, narancs, méregSzemvízzel telt utcákEgyként parkkal, térrel, idővel
Kérges fagy közelítNem létezik gyógyírVédtelen requiem.
Szégyentelen levetkőztékMámorszín ruhájukS mi bennük járunk
Belerúgunk…