Idegen vagyok a saját házamban
Ismeretlen, semmi más.
Nem vár csoda, nem vár kikelet
Amit kapok, hazug vallomás.

Valamit csak kérhetek...
Bizalom kell, s becsület.
Lázálomban nem élhetek,
Hol az igazságért büntetnek.

De választ kitől kaphatnék?
Azoktól, kik becsaptak?
Engednem kell a nyomásnak,
S vele együtt sok parancsnak?

Nem, én nem ilyen vagyok,
Nem így lettem nevelve.
Mert inkább küzdök vérben úszva,
Mint félre álljak, nevetve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.