Szüntelen hullanak
Könnyei a fáknak
Koronájuk csapásra meztelen

Bíbor, narancs, méreg
Szemvízzel telt utcák
Egyként parkkal, térrel, idővel

Kérges fagy közelít
Nem létezik gyógyír
Védtelen requiem.

Szégyentelen levetkőzték
Mámorszín ruhájuk
S mi bennük járunk

Belerúgunk lomhán
Átlépünk némán
Pedig azok könnyek
Fák sírtak helyettünk

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.